257. nap: 2008. június 19.

Ma volt az osztálykirándulás. Tara annyira izgult miatta, hogy reggel fél hatkor felébresztette Roset, hogy ideje indulni. Miután rendes időben felébredtem megint tömeg volt a konyhában, igyekeztem gyorsan lelépni. A sulinál gyorsan elosztottuk a gyerekeket, ugyanis itt van annyi ráérős szülő, hogy kocsival mentünk. Összesen 22 gyerek és 11 felnőtt. Ugyanoda mentünk, ahol Alan volt tavaly az elsősökkel, de ő sem járt arra azóta, úgyhogy nagyon boldog volt, amikor úgy vélte megtalálta az utat, és megállapította, hogy nincs gond, csak ha valahol van még egy kereszteződés. Persze kb. tíz másodperc múlva tanácstalanul álltunk egy kereszteződésben, de Alan jó érzékkel kiválasztotta a megfelelő irányt. Nagyon szép helyre érkeztünk, előttünk tópart, mögöttünk erdő.

Négy csoportra oszlottunk:

1. sátorállítás

2. leves főzés kempingrezsón

3. tűzgyújtás

4. horgászás

Én a levesfőző csapathoz csatlakoztam. Hát a leves elment, ugyanis senki nem hozott semmilyen zsiradékot, illetve normális fűszert se csak egy vegetaszerű ételízesítőnk volt. A gyerekek annyira élvezték a zöldségdarabolást, hogy a végére a leves édes volt a sok sárgarépától.

Miután mindent előkészítettünk kezdődött az úszás. Igazából fontolgattam, hogy magam is úszom, de hol esett, hol meg kisütött a nap és a vizet is hidegnek találtam. Na meg amikor láttam, hogy szinte mindenki ilyen szörfruhaszerű izében fürdik végképp úgy döntöttem, hogy inkább nem virítok a kétrészes bikiniben. A gyerekek is fáztak, de azért élvezték is a dolgot. Miután teljesen átfagyva kijöttek a vízből mindenki kapott egy nagy csésze édes levest, majd jött a desszert a „MARSHMALLOWS”. Életemben először próbáltam ki és nekem ízlett. Ez nem más, mint az a nagyon puha, szivacsos édesség, amit mi úgy hívtunk anno, hogy „lepkefing”, azt hiszem pillecukor a hivatalos neve. Ezt kell nyársra tűzni és a tűz fölött megolvasztani, amíg kicsit megbarnul, majd megvárni amíg hűl egy kicsit és a külső réteg megszilárdul, de a belseje forró és folyékony marad. Gyerekek kezében van olyan veszélyes, mint a sültszalonna. Miután jól belakmároztunk a gyerekek azt a feladatot kapták, hogy építsenek erdei házat egy manónak, akinek a neve Liputto, és akiről minden pénteken mond egy mesét Alan az erdei séta után. Nagyon kreatív ötletek születtek, egyedül egy házat nem láttam, mert az egyik csapat egy szigeten építette meg és egyetlen anyukának volt elég hosszú gumicsizmája elmenni a szigetig. Annie csinált néhány fotót. Ezután ismét elkezdett szakadni az eső, úgyhogy gyorsan összepakoltunk és indultunk is vissza.

Ugyan csak egy nap volt, de igen fáradtan érkeztünk meg, ahogy hazaértem mentem is a zuhany alá, mert mindenemnek füst szaga volt.